BULIZIK AZ OSZTRÁK

Vallomás magyar szemszögből

1. Rész

„Ha nincs más programod, megyünk ma bulizni?” – hangzik a kérdés osztrák nőismerősőm nem túl feminin hanghordozásában. Megintcsak nyugtázom magamban: Ő már csak ilyen. Nem képes nőként viselkedni. Ja, hogy akarok-e bulizni? Még nem tudom, még nem döntöttem el, egyébként is, ha akarnék, inkább a magamfajtákkal mennék.

Megesett már néhányszor, hogy hasonló unszolásokkor beadtam a derekam, és kimentünk az éjszakába. Vele. Az én elképzelésem szerint egy szórakozás önfeledt táncolásban, némi koktél-iszogatásban, nevetésben, alkalomadtán némi ismerkedésben nyilvánul meg. Ezzel szemben nála a buli a sörözést, némi rángatózást, orr-fintorgást, és utolsó metróval való hazaszállingózást takar.

No, de vegyük sorban: Abban az esetben, ha apukám lánya, órákkal indulás előtt, jókedvvel csordultig feltankolva, kissé hangosabb háttérzenével, némi énekléssel, különböző kencék felhasználásával ékesíti magát a tükör előtt, osztrák alanyunk ezalatt ráérősen nézi a számítógép képernyőjét, tervezett koreai kirándulásának „kikötőhelyeit” vizsgálva.

„Jó lesz, ha lassan te is készülődni kezdesz.” – igyekszem készülődésre ösztönözni.

„Á, ugyan, van még idő, bőven!” – jön a válasz.

Tőlem.

Hosszas ugyan, de szorgalmas egyszemélyes gondolatbeli tanakodásom eredményeként eldőlt már aznapi „fellépő ruhám”. Lassan a hajam is megkapja végleges és elképzelésemhez mérten aránylag passzoló formáját, márcsak utolsó simítások vannak hátra, egy-két elhagyhatatlan ellenőrzés.

Eközben nősimerősöm is elhagyja a négyszögletű doboz társaságát, kapkodva nyúl hol egyik, hol másik ruhadarabjához, kikérve – őszerinte - jó ízlésem józan ítélőkéjét.

Én a másikra voksolnék, de hadd legyen az, ami neki kényelmes, nem én kell viseljem. Egy-két húziga kerül jobbra-balra a nyaktól kissé föntebb eső részre, egynéhány fésű-húzással lezárva, immár neki is kész az esti sziluettje.

Indulás előtt alapos illatosítás, aztán ajtón kifordulva, jöhet az éjszaka!

A helyszín birtokba vétele, a kötelező végigrajzás után, egy asztalhoz letelepedvén sör, koktél a kézben, könnyed társalgás, nevetgélés közepette elkezdődhet az esti ellazulás. Kis idő elteltével belőlem kikívánkozik a héten felgyülemlett energia, így elhagyom asztalunkat és táncolás formájában kiengedem a gőzt.

„Gyere te is! Egész jó a zene!” – hívom asztaltársaságomat.

„Ez nem az én zeném. Megvárom, hátha lesz jobb.” – jön vissza.

Fogy a sör, a zene továbbra is az én fülemnek kedvez, én aktívan, ő passzívan szorakozik. Jó ez így, ha neki is megfelel.

Nemsokkal múlt éjfél, jé, valaki megkopogtatja a vállamat: „Én mennék. Mindjárt megy az utolsó metró.”

Értem én, ezért készülődtem órákon át.

„Hát akkor menjünk.”

2. Rész

Az osztrák bulizik azonban napközben is, igen ám!

Focimeccs, hát mi más lenne a találkozó fő tárgya? A résztvevők túlnyomó része osztrák, de biztosan jól szórakozom majd.

Délután 16 órára várják a kikapcsolódni vágyó társaságot, ahol a kevésbé sportkedvelők öltsék csak bátran magukra a grillező köténykét.

Grill-délután! Ez jól hangzik. Oda elmegyünk. Biztos nem kell vinni semmit?

Ez aztán a vendégszeretet!

Kevéssel négy előtt megérkezük partneremmel a helyszínre. Ő a tévé elé, én a csajokkal trécselek.

Telik-múlik, és bár van néhány meleg helyzet, inkább a saláta körül forgolódom.

Kész a kaja. Mi, a többiek az asztal köré gyűlünk. Éppen a szemközt ülő lány kell, hogy csupasz kézzel kiemeljen jókora adag szalmakrumplit. Mit is mondtak, mi a neve, Verena? Szólnék, de nem akarok atrocitást. Ma nem eszem szalmakrumplit, ennyi.

Nincs kit oldalba bökjek, kivel megosszam az épp tapasztaltat, hisz ő a tévé előtt koncentrál a labdára.

Góóóóól! Láttad ezt? A Barcelona tényleg jó csapat.

Nem, nem láttam, de láttam egyebet.

Meccsnek vége, búcsúzkodnánk, csak előbb vendéglátónk kifejti, hogy ő ennyit és ennyit költött az alapanyagokra, úgyhogy az egy főre lebontott kiadás összesen ennyi és ennyi.

... Döbbenet...

Nálunkfele az úgy működik, hogy vagy hoz magával mindenki mannát, vagy a gazda szolgáltatja aznap a betevőt. Errefele kilépti díjat szednek.

Nos igen, vannak különbségek, ez nem kétséges. Életfogytiglan tanulok. Minden tekintetben.

Már kíváncsian várom az újabb leckét.